Egy családállítás mindig azzal kezdődik, hogy megfogalmazzuk a témát vagy a kérdést, amivel érkezel. Ez lehet egy konkrét helyzet vagy egy visszatérő érzés.
Csoportos és egyéni forma
Csoportos formában a jelenlévők közül választasz „képviselőket", akik a téma szereplőit (például téged, egy szülőt vagy akár egy fogalmat) jelenítik meg a térben. A képviselőknek nem kell eljátszaniuk vagy kitalálniuk semmit: elég, hogy ott állnak, és megosztják, amit a testükben, érzéseikben megélnek. Gyakran pontosan érzik az adott szereplő állapotát, még akkor is, ha semmit nem tudnak a családról.
Egyéni formában, ahol nincs csoport, bábukat vagy figurákat használunk ugyanerre, így a folyamat intimebb és védettebb marad. Ahogy a jelenet kirajzolódik, láthatóvá válik, hol van feszültség, ki „nincs a helyén", vagy mi hiányzik a rendszerből.
A folyamat menete és a zárás
Az állításvezető apró lépésekben segít, hogy a kép a megoldás felé rendeződjön. A folyamat végén megbeszéljük, kik vagy mik voltak a szereplők, és hogyan állt össze a nagy kép a kiinduló kérdésedre.
A záráskor gyakran mély felismerések, olykor erős érzelmi felszabadulás születik, de nincs kötelező élmény, és minden állítás más. Utána érdemes időt hagynod magadnak, mert a valódi mozdulás sokszor a következő napokban, hetekben érik be.